2016-os beszámoló a múzeumpedagógiai programokról

A pályázat a Tájmúzeumhoz kapcsolódó, és először 2012-ben elindított program folytatása, továbbfejlesztése révén a helyi közösség fiataljait bevonja a népi mesterségek és néphagyományok megőrzésébe. A faluban a kézművesség, szövés, zsindelykészítés, fafaragás hagyományai kihalóban voltak. A cél érdekében a hagyományok őrzésének gondolatát, illetve az ősi mesterségek tanulását és művelését szeretnénk megszerettetni a fiatalokkal. Helyszíne: A Kászoni Székely Tájmúzeum (Kászonaltíz 136; Csantik utcája). Időtartama: 2016. szeptemberétől 2016. december 31-ig. A program leírása: Forrásszűke miatt a kezdeti ambiciózusabb tervet négy területre kellett leszűkíteni: a lányok számára szövést és hímzést, a fiúknak zsindelykészítést és faragást tanítottunk. Idén harmadszor a 7-8. osztályosokon túl az 5-6. osztályos gyermekek is lehetőséget kaptak. A program idén is méltó folytatása lett a 2012-2013 óta tartó sikertörténetnek. A népi oktatók száma idén hét volt, négy asszony (szövés, hímzés, mézeskalács készítés) és három asztalos, illetve fafaragó mester oktatott. Az oktatók mindannyian megtiszteltetésnek vették a feladatot, és mindent beleadtak a tanításba, ami csak fokozta a gyermekek lelkesedését és tanulni vágyását. Ráadásul az oktatók rendelkeznek egy veleszületett pedagógiai érzékkel, aminek révén nem szegték kedvét az ügyetlenebbeknek, hanem inkább biztatták, dicsérték őket. A 2014 évi pályázatból lehetővé vált jól fűtött múzeumban olyan hangulatos órák alakultak ki mind a fiúk faragása, mind a lányok szövése és hímzése körül, ami a korábbi évekhez hasonlóan emlékeztetett a régi fonók légkörére. Az órákat az iskola utáni időben szerveztük, hetente kétszer 2 órás időtartammal. Októbertől az év végéig összesen 9 alkalommal jöttek össze. Az első csoportba 15 gyermek jelentkezett, 4 leány és 11 fiú, akik V-VI. osztályosok, a második csoportba a VII – VIII. osztályosok pedig 15 – en jelentkeztek, 5 lány és 10 fiú. Először a leányok, majd a fiúk munkájának a bemutatása következik: Kisebb lányok: Balázsi Ilona néni vezetésével idén is a szálöltés és láncöltés titkait igyekeztek elsajátítani, hogy majd jövőre könnyebben láthassanak a nehezebb feladatokhoz. A nagyobb lányoknál az első lépés idén is a gyapjúfonál festése volt. A tavaly befejezett hagyományos vízfolyásos minta után ideén is egy ősi székely motívumot választottunk a szövőtanár Juci nénivel közösen, az ún. aggatott soros festékes mintát. Ehhez négy színre volt szükség, a természetes fehér, és fekete gyapjúszín mellé nagyon szépen illeszkedett a cickafarkkal (Achilea millefolium) megfestett zöld, és az orbáncfűvel (Hypericum perforatum) festett sárga szín. Ez a szép szőttes a múzeum egyik ládájára készül terítőnek. A gyermekek a múzeumban lévő több mint 100 éves, de kiváló állapotban lévő szövőszéken tanulnak, a múzeum „szövőszobájában”. A helységet természetesen idén is fűteni kellett. A Lakatos Tamás kultúrigazgatótól adományba kapott érckályha idén is kiválóan működött. Aki éppen nem a szövőszéknél dolgozik, az a hímző asztalhoz ül. Terike vezetésével hímeznek. Amit készítenek: egy keresztszemes terítő az asztalra és saját maguknak kisebb terítők illetve kispárna huzatok. A "nagytányéros" mintát a múzeum régi darabjairól, illetve régi leírásokból vettük. A kisebb fiúk: a falu sérült faragott táblái (a falurészek faragott táblákkal vannak jelölve a faluban) helyett készítenek újakat, és eközben elsajátítják a vésőkezelés alapjait. Ezen kívül saját maguknak és faragnak házszámokat. Lakatos Sándor vezeti a kisebb fiúk foglalkozásait. Ez mind az ügyesedés, mind a falukép átmentése, és javítása (szebb házszámok) szempontjából nagyon jól sikerült program lett. Nagyobb fiúk: A munka első fázisa a hűvös idő ellenére az udvaron történik idén Szécsi Szilveszter és Elekes Péter mesterek segítségével: a megfelelő faanyagból megfelelő méretű darabokat kell hasítani (helyi szóhasználattal: zsendelypattintás). Azután az átalakított, és fűtött konyhában folyik tovább a munka (kézvonólás és zsendelyhornyolás). A zsindelyek a kászoni gyermekotthon (Böjte Csaba Kászonban is működtet egy otthont) székelykapujára készülnek idén. A gyerekek faragószékeken dolgozhattak (ezek a múzeumban található faragószék másolatai, két darab, amit a 2012-es program keretében készítettek a mesterek a gyermekekkel közösen). Továbbá, a faluban gyűjtött tornácminták deszkáinak faragását is elsajátították a gyerekek, ami nagyban hozzájárulhat e hagyomány fennmaradásához. Idén is sikerült az adventben a programba iktatni egy mézeskalács-sütést, ami óriási sikert aratott a gyermekek körében. Együtt gyúrták a tésztát, és a múzeum 100 éves kemencéjében együtt sütötték ki. Idén is irtó finom volt! 18 leány vett részt a mézeskalácssütésen négy oktató vezetésével. A program a korábbi évekhez hasonlóan pénzügyileg 2016. december 31-én lezárult, de a munkák nem készültek el. Viszont a tanárok és gyerekek egyöntetűen azt határozták, hogy a korábbi évek gyakorlatát követve folytatják a munkát/tanulást addig, amíg a munkák el nem készülnek. És persze mindenki várja: lesz-e jövőre is hasonló program. Végül fontos hangsúlyozni, hogy a tervezett programon túlmutató jelentősége idén is tovább erősödött a programnak. A múzeumot élet járja át; a gyermekek oda haza járnak. Énekeket is tanultak munka közben – akárcsak azelőtt a fonóban – a gyermekek sokszor már maguk kezdik az énekeklést. Egyszóval a program idén is igen-igen pozitív kicsengéssel zárult.