Élő néprajz

„Miután a tárgyakból kiöltük a (szú, moly) életet, leheljünk életet a múzeumba”

A tárgyi kincs megőrzésén, bemutatásán túl igyekszünk minél szélesebb körben egyéb módon is bemutatni Kászonszék életét (fotó és videó dokumentációval, hangfelvételekkel stb.

Egy ilyen tájmúzeumnak igazán akkor van létjogosultsága, ha részévé válik a közösség életének. Ezt szeretné elérni a Mereklye Egyesület fokozatosan bővülő programjainak segítségével. Természetesen a fiatal generációkat volna értelme bevonni a múzeum életébe. Természetesen az idősebb generáció nélkül értelmét veszítené az egész törekvés. Mai szóhasználattal múzeumpedagógiának hívják azt, ami a fenti két nyilvánvaló megállapítást ötvözi. Szerencsére ilyen múzeumpedagógiai programra irányuló pályázatunkat támogatja 2012 óta a Bethlen Gábor Alap, ezért az elgondolásból mára valóság lett.

A kiveszőfélben lévő szakmák, és a hozzájuk kapcsolódó helyi népi kultúra átadásának lehet a múzeum helyszíne és katalizátora. A szövéshez, hímzéshez értő asszonyokat kértünk meg, hogy oktassák az érdeklődő leányokat iskola után szövésre, hímzésre. Az érdeklődés meghaladta a várakozást, és így 2012-13 őszén-tavaszán a múzeumban minden csütörtök délután összejöttek a fiatalok és a tanárok. A leányok egyre jobban belejöttek a szövésbe-hímzésbe. Egyre jobb lett a hangulat; nemcsak a fiatalok élvezték, hogy szép dolgok készítését tanulhatják, ami ráadásul a faluközösség kincse, máshol sehol nem lehetne megtanulni, de az asszonyoknak is jól esett a fiatalok érdeklődése, és hogy továbbadhatják, amit szüleiktől, nagyszüleiktől még akkor megtanultak, amikor ezek a tevékenységek a mindennapi élet részei voltak. Egyre emelkedett a hangulat, egy-egy énekre is rágyújtottak. A környék idős asszonyai is be-benéztek, hogy mi zajlik a múzeumban csütörtök délutánonként. „Egészen olyan a hangulat, mint hajdan volt a fonóban” mondta Ilona néni. Még egy karácsonyi műsort is összeállítottak a „tanári karnak”, és az érdeklődőknek. Húsvétkor meg tojásfestést tanultak egy külön alkalomkor. Erről itt van néhány kép.

Persze a fiúkat se felejtsük el. Ők két asztalos- és faragómester felügyelete alatt a zsendelypattintás, az asztalosszerszámokkal való bánásmód, és különböző egyszerűbb tárgyak készítésének és kifaragásának művészetét igyekeztek elsajátítani. A hangulat ott is hasonló volt. A műhelybe átjött a szomszéd kisfiú, ő is beszállt a tanulásba, számára külön gyerekméretű faragószéket készített a mester.

A program képes beszámolóját itt lehet elolvasni. A Hargita Népe is beszámolt a múzeum életéről, a cikk itt olvasható.

2013-14 hasonlóképpen indul, a program iránt még többen érdeklődnek. Változásképpen a fiúk is a múzeumban hevenyészve felállított műhelyben tanulnak, így a fonó hangulat még kézzelfoghatóbb.

A program során készült tárgyak a múzeumban ki vannak állítva, a készítők nevének feltüntetésével. Néhány erről készült képet alább lehet megnézni.

A múzeumi program, hála a Bethlen Gábor Alap támogatásának és a tanárok és gyermekek lelkesedésének, a 2015-16-i tanévben is a korábbi lendülettel indult. A múzeum fűtött helyiségeiben folyt, illetve e cikk írásakor még folyik az oktatás. A leányok szőni, hímezni tanulnak, a fiúk faragnak, zsendelyt pattintanak. Minderről itt tekinthető meg néhány kép.