Múzeumpedagógiai Program 2018-2019

A program támogatója: a Bethlen Gábor Alap ZRT.

Háttér

A pályázat a Tájmúzeumhoz kapcsolódó, és először 2012-ben elindított program folytatása, továbbfejlesztése révén a helyi közösség fiataljait bevonja a népi mesterségek és néphagyományok megőrzésébe. A faluban a kézművesség, szövés, zsindelykészítés, fafaragás hagyományai kihalóban voltak. A cél érdekében a hagyományok őrzésének gondolatát, illetve az ősi mesterségek tanulását és művelését szeretnénk megszerettetni a fiatalokkal.

Program leírás

Helyszíne: A Kászoni Székely Tájmúzeum (Kászonaltíz 136; Csantik utcája). Időtartama: 2018. szeptemberétől 2018. december 31-ig. A program leírása: Forrásszűke miatt a kezdeti ambiciózusabb tervet négy területre kellett leszűkíteni: a lányok számára szövést és hímzést, a fiúknak zsindelykészítést és faragást tanítottunk. A 7-8. osztályosokon túl az 5-6. osztályos gyermekek is lehetőséget kaptak. A program idén is méltó folytatása lett a 2012-2013 óta tartó sikertörténetnek. A népi oktatók száma idén nyolc volt, négy asszony (szövés, hímzés, mézeskalács készítés), három asztalos, illetve fafaragó mester, és egy koordináló pedagógus végezte az oktatást. Az oktatók mindannyian megtiszteltetésnek vették a feladatot, és mindent beleadtak a tanításba, ami csak fokozta a gyermekek lelkesedését és tanulni vágyását. Ráadásul az oktatók rendelkeznek egy veleszületett pedagógiai érzékkel, aminek révén nem szegték kedvét az ügyetlenebbeknek, hanem inkább biztatták, dicsérték őket. A 2014 évi pályázatból lehetővé vált jól fűtött múzeumban olyan hangulatos órák alakultak ki mind a fiúk faragása, mind a lányok szövése és hímzése körül, ami a korábbi évekhez hasonlóan emlékeztetett a régi fonók légkörére. Az órákat az iskola utáni időben szerveztük, hetente kétszer 2 órás időtartammal. Októbertől az év végéig összesen 9 alkalommal jöttek össze . Az V. osztályos lányok csoportjába 19 gyermek jelentkezett, 12 leány és 7 fiú; a VI – VII. osztályos lányok 8 –an, a VI. osztályos fiúk pedig 11-en - összesen 19-en voltak. Először a leányok, majd a fiúk munkájának a bemutatása következik:

• Kisebb lányok: Balázsi Ilona néni vezetésével idén is a szálöltés és láncöltés titkait igyekeztek elsajátítani, hogy majd jövőre könnyebben láthassanak a nehezebb feladatokhoz.
• Nagyobb lányok: az első lépés idén is a gyapjúfonál festése volt, amit a láncfonal felvetése követett. A tavaly befejezett hagyományos aggatott soros festékes minta után a vízfolyásos minta többszínű változatát választottuk a szövőtanár Juci néni vezetésével. Ehhez négy színre volt szükség, a természetes fehér, és fekete gyapjúszín mellé nagyon szépen illeszkedett a cickafarkkal (Achilea millefolium) megfestett zöld, és az orbáncfűvel (Hypericum perforatum) festett sárga szín. Ez a szép szőttes idén is a múzeum egyik ládájára készül terítőnek. A gyermekek a múzeumban lévő több mint 100 éves, de kiváló állapotban lévő szövőszéken tanulnak, a múzeum „szövőszobájában”. A helységet természetesen idén is fűteni kellett. A Lakatos Tamás kultúrigazgatótól adományba kapott érckályha idén is kiválóan működött. Aki éppen nem a szövőszéknél dolgozik, az a hímző asztalhoz ül. Terike vezetésével hímeznek. Amit készítenek: keresztszemes terítő saját maguknak "nagyrózsa" nevű hagyományos motívummal, melyet egy néprajzi szakkönyvből választottunk.
• Kisebb fiúk: saját házszámukat készítették el faragott fa változatban, ami régi hagyomány volt a faluban, de már kezdett kiveszni. Eközben elsajátítják a vésőkezelés alapjait. Lakatos Sándor vezeti a kisebb fiúk foglalkozásait. Ez mind az ügyesedés, mind a falukép átmentése, és javítása (szebb házszámok) szempontjából nagyon jól sikerült program lett.
• Nagyobb fiúk: A munka első fázisa a hűvös idő ellenére az udvaron történik idén Szécsi Szilveszter és Elekes Péter mesterek segítségével: a megfelelő faanyagból megfelelő méretű darabokat kell hasítani (helyi szóhasználattal: zsendelypattintás). Azután az átalakított, és fűtött konyhában folyik tovább a munka (kézvonólás és zsendely hornyolás). A zsindelyek egy átmentett és hamarosan felállítandó székelykapura készülnek idén. A gyerekek faragószékeken dolgozhattak (ezek a múzeumban található faragószék másolatai, két darab, amit a 2012-es program keretében készítettek a mesterek a gyermekekkel közösen). Továbbá, a faluban gyűjtött tornácminták deszkáinak fűrészelését is elsajátították a gyerekek, ami nagyban hozzájárulhat e hagyomány fennmaradásához.
• Mézeskalács: Idén is sikerült az adventben a programba iktatni egy mézeskalács-sütést, ami óriási sikert aratott a gyermekek körében. Vizi Anna néni vezetésével együtt gyúrták a tésztát, és a múzeum 100 éves köveiből nemrég újjávarázsolt kemencéjében együtt sütötték ki. Idén is irtó finom volt! 16 leány vett részt a mézeskalácssütésen négy oktató vezetésével.

A program a korábbi évekhez hasonlóan pénzügyileg 2018. december 31-én lezárult, de a munkák nem készültek el. Viszont a tanárok és gyerekek egyöntetűen azt határozták, hogy a korábbi évek gyakorlatát követve folytatják a munkát/tanulást addig, amíg a munkák el nem készülnek. És persze mindenki várja: lesz-e jövőre is hasonló program.

Konklúzió

Fontos hangsúlyozni, hogy a tervezett programon túlmutató jelentősége idén is tovább erősödött a programnak. A múzeumot élet járja át; a gyermekek oda haza járnak. Énekeket is tanultak munka közben – akárcsak azelőtt a fonóban – a gyermekek sokszor már maguk kezdik az énekeklést. Egyszóval a program idén is igen-igen pozitív kicsengéssel zárult.

comments powered by Disqus