Kászonról

A Kászoni medence Erdélyben, Hargita megyében található, Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonimpér, Kászonjakabfalva és Kászonújfalu falvak találhatók benne.

Kászon honlapja

A Kazun Közművelődési és Közéleti Egyesület honlapja (pl. Kászon hagyatéka képekben)

Ifj. Xántus János: Kászonország (az Erdélyi Kárpát-Egyesület értesítőjében, az Erdélyben 1938 1-2-es számában jelent meg)

Régi kászoni képek gyűjteménye

Közvetlenül Kászonról szóló könyvek (egy részük hozzáférhető a Múzeumban):

1. Dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Dr. Nagy Jenő: Kászoni székely népművészet. Kritérion, Bukarest, 1972.
2. Sebestyén Dobó Klára: Én elmenyek kicsi búval (Kászoni népzene és néphagyományok 1952-ből). Kritérion, Bukarest, Kolozsvár, 2001.
3. András Ignác: Temetőjük a nagyvilág. Verbum kiadó. Kolozsvár, 2009.
4. András Ignác: A templom közelében még a sírban is. Verbum kiadó. Kolozsvár, 2008.
5. András Ignác: A halálkapu mögött. Verbum kiadó. Kolozsvár, 2009.
6. András Ignác: Kászonszék népi gyógyászata. Verbum kiadó. Kolozsvár, 2011.
7. András Ignác: Kápolna a falu felett. Verbum kiadó. Kolozsvár, 2009.
8. András Ignác: A kőkerten túl. Verbum kiadó. Kolozsvár, 2009.
9. Fábián Dénes: Kászon völgye keresztjei. Verbum kiadó. Kolozsvár, 2008.
10. Dr. Gazda Enikő, Roediger Lajos: Kászonszék és Háromszék néprajzos szemmel. Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 2012
11. Imreh István, Pataki József: Kászonszéki Krónika 1650-1750, Európa-Kritérion, Budapest-Bukarest, 1992

Kászonszék varázsa

„Szebb falu földön nem lehet”¹

Szerző: Bodó Imre

„A Keleti-Kárpátok közé ékelt medencék egyik legkisebb lakott medencéjében húzódik meg Kászon, átlag 700 m tengerszint fölötti magasságon. Területe magas hegyekkel (Paphegye: 1165 m, Répáti tető: 1291 m, Fügetető: 1198 m, Nemere: 1653 m, Nagy Sándor: 1639 m) körülzárt, 320 négyzetkilóméternyi dombos-völgyes katlan. (...) Kászon a Csíki- és Háromszéki-medence falvaitól viszonylag távol esik, zárt vidéknek mondható. Sajátos színfolt Erdély, a Kárpát-medence néprajzi térképén.”²

Éppen ezért a Székelyföld sok területénél jobban megőrizte hagyományit, sajátos faluképét, ami miatt a 21. század elején még jobban érezhetjük Orbán Balázs lelkesedését, aki 150 évvel ezelőtt így látta a Kászon völgyét: itt „törtet le a Kászon vize, melynek havasias küllemű völgyét félkörben hajló havasok festői lánczolata kereteli. (...) E havastáj egyike honunk egyik legszebb, legtermészetáldottabb vidékeinek, az ember alig érinté annak széleit, bennebb eső ős erdeiben még a szarvasok, őzök és medvék zavartalan tanyája van, szikláiban nemes érczeket, kőszenet olvasztott a teremtő, s roppant kincseit még nem ismeri, nem érinté az ember keze, legföllebb a terhelő adórendszer hatott be e használatlanul heverő rengetegekbe, s egy-egy vadász zavarja fel az ünnepélyes csendet.”³ Ebben az időben Nagy Kászon (Impér, Altíz és Feltíz) és Jakabfalva 5400 lakost számlált.³ – ma ez a szám 3000 körül van.

Kászonszék néprajzi szempontból is különleges gyöngyszem. Nem csak földrajzilag elzárt volta, de a hadi szolgálat fejében elnyert szabadsága és önkormányzata a viszonylag szűkös helyi gazdasági lehetőségekkel együtt azt eredményezték, hogy itt nem jöttek létre „a társadalmi rétegződés szélsőséges formái. (...) E helyzetnek tulajdonítható, hogy Kászon népének tárgyi kultúrája mentes maradt a városi civilizáció termékeinek áradatától. (...) Így hagyományos népművészetét szervesen, egységesen fejleszthette századokon át, (...) fejlett, életképes népművészetet mentve át korunkba”.⁴

Kászon völgye népe Kászon vitéztől, Attila kürtösétől eredezteti származását. Hogy a csíki krónikában szereplő Gázon harkász milyen viszonyban is van Attila kürtösével, ma már nehezen kinyomozható. Minden esetre a kászoni székelyek nemcsak a legutóbbi időkben álltak őseikhez méltó híres verekedők (alkalmasint bicskások) hírében, de vitézségükkel többször kitűntek a történelem folyamán. A csíki krónika szerint ezért már Szent László királyunk is önálló hatósági joggal ruházta fel őket”.³ Ezt a jogot a források szerint a csíkiak igyekeztek nem elismerni, de miután Kászon fiai „minden időben kitűntették magukat, hősök voltak nemcsak a kunok elleni harczokban, hanem később is, mert Zsigmond király moldvai hadjáratakor 1390-ben a seregében lévő kászoniak oly hősileg harczoltak, hogy a király egy nyert győzelem utáni jókedvében felszólítá, hogy kérjenek jutalmat, kérésük pedig az vala, hogy őket Csíktól különszakasztva, saját maguk közül választandó királybíró és hadnagy alá helyezze”³. Csíkkal való némi további huzavona után Kászonszék különállását Mátyás király és több erdélyi fejedelem is megerősítette.

Miben áll Kászon varázslatos vonzereje? – kérdezi joggal az olvasó. A festői táj, ahol a történelem leng a vizek felett? A roppant erdőségek és havasok, a havasokon szerte található esztenák és legeltető pásztorok? A dombtetőről megpillantott falukép, mely leereszkedve közelről még hitelesebben árasztja az igazi székely falu látványát? A csorda, mely minden reggel tehenek, borjak bőgésével jelezve végigvonul a falun? Netán a túrós pityóka, amelyhez foghatót soha nem ettetek? Vagy a középkori templom a dombtetőn? Esetleg a Bazázsi-kúria, melyből ma Böjte Csaba testvér gyermekeinek zsivaja hangzik? Vagy a Csantik utcájában található Tájmúzeum, mely egy eredeti székely portán mutatja be a falu néprajzi gyűjteményét? Mindez együtt, és még sok olyan emberi élmény, amelyet csak ott, az utcasarkon, patakparton beszélgetve lehet megérteni.

Irodalom

1. A mottó Lakatos Demeter csángó költő Szép a falum c. verséből származik. ↩
2. Fábián Dénes: Kászon Völgye keresztjei. Verbum kiadó, Kolozsvár, 2008. (9. oldal) ↩
3. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Ráth Mór Bizománya, Pest, 1868. (2. kötet, 51-54.oldal) ↩ ↩ ↩ ↩
4. Dr. Kós Károly, Szentirei Judit, Dr. Nagy Jenő: Kászonszék székely népművészete. Kritérion, Bukarest, 1972 (7. oldal). ↩